Nyelvtanulás munka mellett? Naná!

Régóta gondolkozom rajta, hogy beiratkozzak egy angol nyelvtanfolyamra, a legtöbbször azonban lebeszélem magam róla, mondván munka mellett úgysem lenne időm rá. A legnagyobb problémám nem is az, hogy nem tudok angolul, inkább csak nem merem használni a nyelvtudásomat. Már nagyon bánom, hogy frissen, érettségi után nem vizsgáztam le rögtön angolból, de akkoriban minden fontosabb volt, ráadásul korán elkezdtem dolgozni is, hogy finanszírozzam a saját lakhatásom és összességében, hogy legyen miből megélnem. Sosem szerettem a szüleim nyakán lógni, mégis akkor kellett volna megcsinálnom, amikor még friss volt a tudásom.

Most, hogy évek óta nem használom az angolt aktívan már szinte az alapokra sem emlékszem. Azért, ha rá vagyok kényszerítve, feltalálom magam, mégis mindig kényelmetlenül érzem magam, ha angolul kell megszólalnom, főleg anyanyelvi használók előtt. Furcsa, filmeket, sorozatokat, videókat gond nélkül nézek ezen a nyelven és az olvasás utáni megértés sem okoz nagyobb gondot, a nyelvtannal viszont vannak problémáim. A legnagyobb gondom valójában az, hogy azt sem tudom, jelenleg milyen szinten állok.

A barátaim folyamatosan nyaggatnak, hogy legalább velük gyakoroljak, aztán majd visszajön minden, amit az iskolapadban tanultam, de még előttük is szégyellem a rossz kiejtésem és az esetlen fogalmazásom. Tanári segítséggel, gyakorlati feladatokon keresztül mindig is jobban tanultam. Az egyetlen probléma, hogy egy nyolc órás munka mellett a legtöbb tanfolyamra nem nagyon lenne időm, hiszen a munkahelyemen csücsülök. Az intenzív tanfolyamok jó alternatívának tűnnek erre a problémára, de a legtöbb munkahelyen nem nézik jó szemmel, ha az ember csak úgy kivesz két-három hét szabit, arról nem is beszélve, hogy nem mindenki képes órákon keresztül intenzíven odafigyelni a tananyagra. Én például teljesen beálltam a másfél órás egyetemi előadásokra, ennél több ideig egyszerűen képtelen vagyok figyelni.

Az egyik barátnőm ajánlotta végül a figyelmembe pár napja kávézás közben a tökéletes angol nyelvtanfolyamot. Azoknak, akik hozzám hasonlóan, mielőtt bármibe belevágnának, szeretnének előbb tisztába jönni a saját tudásukkal és felmérni a szintjüket még ingyenes szintfelmérést is ajánlanak. Ez azért jó, mert, ha mondjuk több évig tanultad a nyelvet, de nem vagy biztos a tudásodban, esetleg csak használni nem mered, mint én, akkor választhatod a haladó kurzust és nem kell végigülnöd a kezdőkkel ugyanazokat az alapszintű órákat, amiket már rég magad mögött hagytál.

Akkor sincs gáz, ha még egyáltalán nem tanultál angolul, csak fejlesztenéd magad, esetleg második idegen nyelvként tanulnád, ugyanis különösebb nyomás nélkül megalapozhatod a tudásod a kezdő kurzuson. Van, akinek szüksége van az iskolai keretek között jól bevett dolgozatos számonkérésre, én viszont utáltam az állandó vizsgadrukkot és sokszor pont azért blokkolt le az agyam, mert izgultam. Itt nincs ilyen.

A heti két másfél órás óra mellett annyi időt fordíthatsz a dologra, amennyit te akarsz, vagy amennyit tudsz, ráadásul a munkában sem hátráltat. Nekem épp az jön be a dologban, hogy a hagyományos nyolctól-négyig vagy kilenctől-ötig tartó munkaidő után látogathatók az órák, vagyis a főnököm sem fog berágni, amiért a tanulás a munkám kárára megy, mert nem fog.

Az utóbbi években többször is jártam külföldön és, ha minden ország nyelvét lehetetlen is lenne megtanulni, ahová csak sodorhat az élet, azért az angollal már egész jól indulhat az ember. A franciák és a németek elég érdekesen beszélik, az északi régiókban azonban ez a legelterjedtebb nyelv, ráadásul jó eséllyel a világ bármelyik pontján megértik Amerikától Svédországon vagy Tunézián keresztül egészen Japánig. Úgy tűnik, nincs több kifogás, most már tényleg el kell kezdenem nyelvet tanulni!