Motorolaj, vagy kávé folt

Mindenkinek van legalább egy és maximum kettő olyan ruhadarab, ami a világon a legjobban rajta áll. Olyan ez, mintha rászabták volna, mintha csak az ő lényéhez, testéhez lenne kialakítva. Nekem is volt egy ilyen ruhám, egy gyönyörű krémszínű, fekete övvel ellátott kisruha, aminek a hátsó része hosszabb, mint az első, és elegáns nyári viseletként lehetne leginkább aposztrofálni. Imádtam hordani, mert amikor az volt rajtam, akkor rengeteg elismerő bókot, vagy füttyentést kaptam, ami néha bunkó megoldásnak tűnik ugyan, de azért önbizalommal tölti el a nőket.

Elkövettem azt a hatalmas hibát, hogy elmentem benne egy versenyre. Méghozzá egy motoros versenyre. Nem is tudom, mi ütött belém, de akkor hirtelen jó ötletnek tűnt. Tény, hogy elég csinos voltam, egészen addig a mozdulatig, amíg le nem ültem egy padra. A pad sötét színűre volt festve, nekem pedig eszembe se jutott, hogy megnézzem, hogy tiszta-e egyáltalán. Kényelmesen, mint egy úri hölgy, lehuppantam, és meredten néztem a versenyt. Pár perc múlva éreztem a combomon, hogy valami nem kerek, mert mintha átázott volna a ruhám. Ahogy felpattantam, észrevettem hogy valami feketés, barnás foltba sikerült belehuppannom. Az első gondolatom az volt, hogy valami motorolaj hagyhatta ott a foltot a padon, de hát hogyan? Hogy kerülne a nézőknek kialakított ülő részre bármilyen motorolaj folt? És nem is volt olyan erős olaj szaga, sőt egy kicsit talán hajazott a kávéra. Csaknem kávéba sikerült ülnöm? Mondjuk az legalább kimosható lett volna a ruhácskából. De tényleg annyira felismerhetetlen volt a szaga és a színe kettőssége, hogy ott a helyszínen nem tudtam eldönteni, hogy mi is volt az ténylegesen.

Otthon is már csak akkor kezdtem el gyanakodni, hogy valóban motorolaj, amikor már a harmadik mosás során sem jött ki a folt egy része a ruhámból. Édesanyám hatalmas ötletei egyike az volt, hogy hipóval szedjük ki.  Erről az okos megoldásról szerencsére le tudtam beszélni, és inkább rábeszéltem más folt eltávolító szerekre. Ezek annyiban különböztek a hipótól, hogy drágábbak, más a színük, és igaz, hogy kiszedték a foltot, de a ruha színét is, illetve kézben porladóvá varázsolták az anyagát. Teljesen megérte ezt a praktikát választani.

Szóval hölgyeim! Veszélyes helyekre soha senki ne menjen a kedvenc ruhájában! Csak kényelmesen! És ha már megtörténik a baj, akkor eljön az elengedés ideje, mert néha jobb búcsút venni, mint még több pénzt és energiát a menthetetlen dolgok megmentésére fordítani.