Kávézacc és motoros kesztyű

Akinek életében már volt szerencséje akár csak egy költözéshez is, az tudja, hogy nem egy leányálom. Persze, nagyon jó, amikor te választhatod meg, hogy milyen színű legyen a fal, vagy milyen bútorok és kiegészítők csinosítsák a kis otthonodat, de maga a folyamat, na az már nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé.

Több barátnőmnek is segítségére voltam már egy-egy ilyen költözés folyamán. Az alapelvem az, hogy tök mindegy, hogy ismerjük-e azt, aki előttünk ott lakott, vagy sem, vagy hogy teljeskörű, alapos takarítást végzett az előző lakó, akkor is minden egyes kis zugot ki kell takarítani, mielőtt beköltözöl. Néhányan emiatt bolondnak néznek, sőt párom kijelentette, hogy ő nem hajlandó ebben részt venni, mert az úgy teljesen jó, ahogy átvettük a lakást. Hát nem volt az, ráadásul egyedül kellett megküzdenem az akadályokkal. Néhány barátnőm megígérte, hogy átjön segíteni, de végül is volt egy szabad hetem a takarításra, költözésre, és inkább napközben elintéztem mindent, és délutánra már csak a jól megérdemelt pihengetések és lazulások maradtak.

A lakás első része, amit takarításnak vetettem alá, az a konyha volt. Rengeteg eszköz és edény maradt ránk az előző lakótól, amiket gondosan el kellett mosni, és törölgetni, hogy a szekrényekről ne is beszéljek. Ráadásul gyönyörű faszekrényről van szó, de a takarítása pont emiatt kissé nehézkesebb is volt, mintha csak egyszerű furnérlemezekből állt volna. A szekrény minősége még a legkisebb problémát idézte elő, ugyanis ami igazán aggasztott, azt belül találtam. Vannak ezek a vödrös óriáskiszereléses narancsok, amiket a hipermarketekben lehet megvásárolni. Ebből a fajta hatalmas, átlátszó vödörből találtam kettőt is ami valami furcsa anyaggal volt megtöltve. Nem igazán tudtam rájönni a vödör kinyitása nélkül, hogy vajon mi rejtőzhet benne, ezért vettem egy hatalmas levegőt és lepattintottam a vödör tetejét. Tudtam, hogy a lakás már egy éve üresen állt, tehát az amit éppen megvizsgálni készültem, valószínűleg több, mint egy éve állt mozdítatlanul a konyhaszekrényben. Nem fogjátok elhinni, de hatalmas adag kávézacc volt.

Megrökönyödésemben azt sem tudtam, hogy ezen most sírnom kéne, vagy inkább nevetnem, úgyhogy a legbölcsebbnek az tűnt, ha egy pillanatra leülök, és elgondolkodom azon, hogy vajon ki lehetett az, akinek szüksége volt tíz kilogramm kávézaccra, miért volt erre szüksége, és ha ennyire kellett neki, hogy hosszú évekig gyűjtögette, akkor miért felejtette a régi lakásában költözésnél? Szerintetek kicsit túlreagáltam? Lehetséges, de akkor még nem tudtam, hogy milyen nagyon sok mindenre használható a kávézacc. Például remek házi bőrradír készíthető belőle, vagy esetleg a hűtőbe téve képes elvenni a furcsa szagokat, de állítólag nagyon jót tesz némelyik növények termőföldéhez keverve, illetve aki nagyon természetvédőnek érzi magát, az elviheti összegyűjtve bio komposztokba. Megnyugodtam hát, hogy nem egy elmebeteg, mániákus gyűjtögető után érkeztünk a lakásba.

A másik furcsaság, ami szembetűnt, hogy szintén a konyhaszekrény takarítása közben belebotlottam egy vadonatúj motoros kesztyűbe. Ez nem volt ugyan ijesztő dolog, de nem értettem, hogy hogyan kerülhetett oda, ráadásul egy ilyen jó állapotban lévő és értékesnek tűnő darab. Tudomásom szerint párom szüleinek egy egyedülálló, idősebb női ismerősük bérelte előttünk a helyet, akivel még a kávézacc gyűjtögetés egészen összeegyeztethetőnek tűnt a motoros kesztyű előbukkanása után. Gondolkodtam, hogy vajon felhívjam-e párom szüleit, vagy bárkinek erre még szüksége lehet, csak ez is itt felejtette magát, a kávézaccal együtt, de aztán elhessegettem a gondolatot. Egy év elég hosszú idő ahhoz, hogy észrevegye, hogy ezek hiányoznak a magával vitt cuccok közül, így nem ártottam bele magam mások dolgába.

A történet vége tehát az lett, hogy a kávézaccokat vödröstől dobtam a kukába, a motoros kesztyűt pedig elraktam egy becses helyre, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet, lehet, hogy egyszer még hasznomra válik.