Esküvőm a legszebb fotóm

A férjem annak idején egy kávéházban kérte meg a kezem: Mikulásnak öltözött a nyár közepén, és mikor a barátnőimmel iszogattuk a tejeskávét, hangos ho-ho-ho kíséretében berontott, és a kezemet megragadva térdre vetette magát. Először nemet akartam mondani, főleg, hogy a nagy fehér szakáll mögött föl sem ismertem első körben, de annyira megrémültem, hogy amikor föltette a kérdést eltorzított hangon, csak bólogatni tudtam… amikor végül megcsókolt, akkor jöttem rá, hogy ő az.

Életem egyik legsokkolóbb élménye volt, de persze az egyik legmaradandóbb is. Ezen felül amikor igent mondtam, még nem is sejtettem, mennyi dolgom lesz, mennyi teendő áll előttem, mennyi időt és energiát kell áldozatul felajánlanom Aphroditének, a szerelem istenének, hogy végre feleség lehessek. EL kellett dönteni, milyen színek legyenek, a berendezés, a dekoráció, de mivel még nem volt meg a ruhám, fogalmam sem volt, persze mindezekhez a meghívóknak is illeniük kellett, ráadásul én szerettem volna, hogy az ételek is passzoljanak a dizájnhoz. Az egyik legkardinálisabb kérdés a zenekar volt, legalábbis egy darabig ezt gondoltam, aztán rájöttem, hogy ennél sokkal érdekesebb, ki lesz az esküvői fotós. Ezen is ment a vita Viktorral, végül mégis én nyertem. Szerinte az ilyen fotózás okvetlenül pózokkal jár, és ő lazítani akart azon a napon, nem behúzni a hasat, és azon stresszelni, nehogy csúnya arcot vágjon. Erre megígértem neki, hogy semmi ilyesmiről nem lesz szó, én is csak olyan esküvői fotóst akartam alkalmazni, aki inkább a pillanatok embere, aki az őszinte momentumokat fotózza, aki tudja, hogy az ilyen igazi pillanatokban áll a világ. Viktor végül beadta a derekát, és ő maga kezdett el kutakodni a neten, hogy alkalmas embert vagy esetleg céget találjon a feladatra. Végül a nagy böngészésben rábukkant a Fábián fotóra. Gondosan megnézegette a honlapjukra feltöltött videókat, és úgy láttam az arcán, meglehetősen elégedett velük. Azt mondta, letisztult videók, jó a minőségük, és nem érezte erőltetettnek a képeket, sőt, még a vágásokban sem látott mesterkéltséget. Úgy érezte, az esküvőn senki sincs sarokba szorítva, mindenki feszélyezettség nélkül bulizik, a fotósok és a videósok szinte beolvadva a társaságba működnek. A mozgóképektől föllelkesülve még azt is fölvetette, videót is csináljunk, én meg mondtam, hogy hát persze, legyen, ezt már amúgy sem mertem volna megkérdezni, szóval kiugrottam a bőrömből majdnem, annyira örültem neki, hogy ő hozta fel a lehetőségét.

A mi esküvőnkön is megfeleltek minden elvárásnak. Az esküvői fotós kommunikatív volt, tökéletesen értette, mit szeretnék, és úgy is valósította meg, ahogyan azt mi a fejünkben elképzeltük. Mindezt ráadásul rendkívül kedvező áron: szinte azt éreztük, egy ilyen igényes munkát a barátságunkért végeztek el, annyira jó áron kínálták a szolgáltatásukat. Mindemellett továbbá rendkívül gyorsan elkészültek az utómunkával, szóval hamar meg tudtuk osztani a friss esküvőnkről készült képeket, videókat.

Minden ismerősünk el volt ájulva a képektől és a videótól is egyaránt, kommentáltak alá rengeteg kedves szót, jó kívánságot. Nagyon jó érzés volt visszanézni a szertartást nekem is, hónapokkal később pedig különösen szerettem látni magam menyasszonyként, gyönyörű ruhában, sminkben. Még ma is rákattintok a videóra, ha éppen önbizalomhiányom van, vagy megingok a hitemben a férjemet illetően. Ez is jó ebben a videóban, a képekben, hogy bármikor értük lehet nyúlni, mert az életünk tartozékaivá váltak, fogható, materiális emlékekké szilárdultak. Amely arra is képes, hogy akármilyen kételyt szétoszlasson.

Másrészt nekem nagyon fontos az is, hogy a harmadik, nemsoká érkező gyermekünk is láthat majd minket, a szüleit a szerelmünknek egy korábbi szakaszában, láthatja, hogy akkor is, most is ugyanolyan nemű szerelemmel szeretjük egymást.